INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2008/10/09
"PRÓBÁLOK GYEREKJÁTÉKOSKÉNT VISELKEDNI"

Több olyan sportoló is akad, akit csak egy hajszál választott el a pekingi szerepléstől - ráadásul a játékokon történtek alapján joggal érezheti, érezhetné úgy, kimaradt a jóból. Vajon milyen érzés volt megemészteni, netán itthonról nézni, hogy akár ő is ott lehetne az olimpia helyszínén, mi több, helye lenne a dobogó valamelyik fokán.

(Részlet Csurka Gergely és Deák Zsigmond összeállításából)


Ha valaki megjárta a poklok poklát, az Szivós Márton: 2004-ben még úgy maradt le a csatlakozásról, hogy bár kiváló szezont produkált, nem volt "kellő" előélete a nemzeti együttesben - viszont vigasztalhatta magát azzal, hogy majd 2008-ban. Nos, mostanra megvolt a megfelelő előélet... Vagy tán épp az volt a baj (2007, vb-döntő, az a bizonyos ziccer)? Szivós 2005 óta minden világversenyen ott volt a csapatban - csak éppen az utolsón, az olimpián nem.

-Nézted a mérkőzéseket? - Igen.

- És?
- Örültem a sikernek. Ez mindenkinek jó.

- Ennyi?
- Azért volt bennem csalódás is, hogy nem lehettem ott. De ez már a múlt, nincs sok értelme rágódni rajta. Akadtak ismerőseim, akik azt mondták, hülye vagyok, hogy az összes meccset megnéztem, meg a végén az eredményhirdetést is, ám nem ezen múlik a lelki békém, különben is, mégiscsak magyar csapat nyert olimpián.

- És most?
- Teszem a dolgom, mégpedig úgy, hogy igyekszem nem foglalkozni semmi mással. Kizárok minden egyéb körülményt, próbálok hobbisportolóként létezni, azaz megkeresni a mindennapokban, az egyes meccseken a szépet. Pontosabban, inkább úgy fogom fel az egészet, mint amikor egy kisgyerek elkezdi az egészet. Örül, ha egy gyakorláson megdícséri az edző bácsi, boldog minden gólnál, minden jól sikerült átadásnál, jól érzi magát egy jobb edzés, egy jó csapatbuli után. Természetesen közben kalandoznak a gondolatok, különösen, amikor jönnek szembe a nagyok, és picit álmodozik arról, mennyire szép lenne odakerülni, de azért konkrét célokat még a kicsik nem tudnak mondani. Legfeljebb olyasmit, hogy hű, majd egyszer szeretném ezt és ezt elérni. Szóval megpróbálom ezt a gyerekes gondolkodást bevinni a mindennapjaimba.

- Marci, őszintén: ez nem te vagy.
- Lehet, hogy nem... De itt és most csak úgy tudok létezni, ha nem tűzök ki magam elé nagy célokat. Nincs értelme. Egyszerűen nem motiválnának. Rá kellett ébrednem, az, hogy én bekerüljek a válogatottba, nem feltétlenül azon múlik, mennyire görcsölök miatta, mennyire akarom a csapattagságot. Rengeteg más tényező is közrejátszik... Úgyhogy egyelőre teszem a dolgom, gyerekfejjel.


(forrás: Sport Plusz)