INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2008/12/24
BAGGIO, A GYÖNYÖRŰ VIZSLA

Szivós Marci még mindig gyerek. Legalábbis karácsonykor "visszacsúszik" az időben, mintha valamiféle gyors szánon tenné, s meg sem áll addig a pillanatig, amikor lurkóként izgatottan várta a Jézuska jövetelét.

A válogatott vízipólós az év egyik legfontosabb pillanatának tartja a karácsonyt, amikor együtt lehet az ő nagy családja. Mintha valami olasz família lenne, legalább tízen ülik körbe a gyönyörűen megterített, ínyencfalatokkal teli ünnepi asztalt. Szivós Marci persze még azért is lehet gyerek ilyenkor, mert egyelőre nincs saját családja, nincs felesége. Így a szentestét a szülők Petőfi Sándor utcai polgári lakásában tölti. Az utóbbi időben ugyanis újra ott él...

"Egyszer már elköltöztem apuék lakásából, éltem Olaszországban is, de amikor haza tértem, és a Honvédba igazoltam, újra a szülői ház lett az otthonom. Így van ez jól, ha majd találok magamnak megfelelő lakást, egy minden igényt kielégítő kis fészket, megveszem, és odaköltözöm. De most a lehető legjobb helyen vagyok, szüleim segítenek mindenben, s akkor még nem is beszéltem Baggioról, a kétéves olasz vizsláról, akit napjában legalább ötször kell levinni sétálni. Nekem sajnos erre nincs időm, jóllehet imádom a kutyát, szerencsére apu is így van vele, és ha valaki kora reggel a belvárosban sétál, láthatja a papámat, amint katonásan lépked a fürge Baggio mögött.

Fontos számomra a család, éppen ezért mindig nagyon várom a karácsonyt. A forgatókönyv évek óta ugyanaz: 24-én hozzánk jön a rokonság, ott ülünk a Petőfi Sándor utcai lakásban, jó sokan, unokatestvérek, családtagok nagy-nagy szeretetben. Másnap jön egy kis pihenő, hogy aztán 26-án nagymamámnál újra együtt legyen az egész família.

Gyerekkoromban úgy voltam a karácsonnyal, hogy alig vártam az ajándékokat, imádtam a feszült várakozást, hogy mi lesz a fa alatt. Aztán amikor egyszer a szekrényben megláttam a nekem szánt megannyi meglepetést, és szembesülnöm kellett azzal, hogy a Jézuskának besegítenek a szülők is, megváltozott bennem minden. Azóta én is szeretek adni, s az tesz igazán boldoggá, ha örömet szerezhetek a számomra legfontosabb embereknek.

Most nagy valószínűséggel könyvekkel és ruhákkal lepem meg aput - neki nem könnyű vásárolni, daliás ember, de már pontosan tudom, melyik boltban, melyik butikban találok neki való elegáns holmit..."


(forrás: Nemzeti Sport)