INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2009/01/05
SZIVÓS: JÓ ÚTON JÁR A CSAPAT

Vérbeli profi, aki a munkájának, s egyben szenvedélyének él. Profi, akinek mindig csak a következő meccs létezik. Profi, aki eddig legyőzte az őt ért kudarcokat. Új kihívásokra és sikerekre éhes. Szivós Mártonnal beszélgettünk a vízilabdázó fiatalokról, a Honvédról, és a válogatottról.

Igazi pólós család a Szivós-família. Idősebb és ifjabb Szivós István is válogatott vízilabdázó volt, s bár nem erőltették, végül Marci is követte hivatásukat. S ha ezt kevesellné valaki, id. Szivós egy csapatban játszott sógorával, Győrfi Endrével, a londoni olimpián. Az ő fia, András is űzte a sportot ifjúsági koráig, unokája, Márton pedig a KSI korosztályos játékosa jelenleg. Azt gondolhatnánk, hogy a póló központi téma a családban.


nhir: Otthon mennyi szó esik vízilabdáról?
Szivós Márton: Nem sok, hála istennek. Édesapám pontosan tudja, hogy napi hány óra elfoglaltságot jelent a póló, még otthon is ezzel foglalkozni, az már nagyon sok lenne. Többet beszélünk más sportágakról, mint a vízilabdáról.

- Kedves önnek, hogy az ön nevelőegyesületében, a KSI-ben dolgozik?
- Igen, nagyon örülök neki, hogy apukám vette át az utánpótlás-nevelést. Szereti a munkáját, testhezálló feladat neki fiatalokkal foglalkozni, emellett nyugodtabb területen is mozog. Én csodálatos éveket töltöttem ott, rengeteget köszönhetek a KSI-ben dolgozó edzőknek, gyakorlatilag ők neveltek fel: most is nagyon sok tehetséges gyerek bontogatja szárnyait ott. Volt, aki hozzánk is onnan jött.

- Akarnak 'Szivós Mártonok' lenni a pólózó kissrácok?
- Biztosan ilyen gyerek is van, aminek nagyon örülök. A lényeg azonban az, hogy jó vízilabdázók akarjanak lenni. Hagyni kell őket élvezni a játékot, s nem szabad állandóan rágni a fülüket, hogy ezt vagy azt így csináld. Én is próbálok figyelni erre, amikor Marcival, az unokatestvéremmel beszélgetek.

- A Honvéd fiataljai mennyire igénylik, hogy foglalkozzanak velük?
- Minden fiatal játékos igényli, hogy foglalkozzanak vele. Nagyon tehetséges gyerekek, és rengeteg dolgot el tudnak, meg el is kell lesniük. Látszik rajtuk, hogy figyelnek és érdeklődnek. Néha persze nekünk kell irányítani és tanítani őket. Nincs ebben semmi újdonság: csak ugyanúgy teszünk, ahogyan velünk tették régen.

- Edzőjüknek, Vad Lajosnak viszont nagy kihívás a Honvéd irányítása. Milyennek látja a munkáját?
- Nincsen könnyű dolga, mert nem egy kész csapatot vett át, hanem most kell összegyúrnia, kialakítania egy új gerincet, ami embert próbáló, nagyon szép feladat. Eddig őt igazolják az eredmények: a LEN-kupában kettős győzelemmel jutottunk a nyolc közé. Emellett a bajnokságban is úgy állunk, ahogyan nagyjából terveztük: botlásaink szinte nem is voltak még. A Magyar Kupában szintén nagyon jól helyt álltunk, s csak egy hajszállal maradtunk le a döntőről. Ezek alapján mindenki láthatja, hogy jó úton jár a Honvéd.

- A Magyar Kupa elődöntőjében három gólt lőtt a Vasasnak, előtte két héttel, a bajnokin meg négyet, mégsem győztek egyik meccsen sem. Min múlott?
- El kell ismerni, hogy jobb most a Vasas játékosállománya, ettől függetlenül sohasem megyünk feltett kézzel a medencébe ellenük. A Komjádiban nem volt reális a négygólos különbség, bár abszolút megérdemelten nyertek. Egerben aztán volt sanszunk az ikszre, és ha a hosszabbításban kivívjuk a döntetlent, akkor ötméteresek jöhettek volna, ott meg már bármi megtörténhet.

- Az utolsó negyed így is nagyon jól sikerült. Az egy tökéletes játékrész volt?
- Csak a vége nem, de akkor már sokkal közelebb álltunk egy esetleges győzelemhez, mint előtte. Szerintem folyamatosan fejlődünk, ugyanakkor egy újjáalakuló csapatnak idő kell, hogy összeszokjon. Látszik az elvégzett munka, és ennek biztosan meglesz az eredménye.

- Apropó, eredményesség. A klubvezetés ugyanazt várja el önöktől, mint amit önök saját maguktól?
- A vezetőség nagyon jól áll a csapathoz, megvan az összhang köztük és köztünk. Ők nem fogalmaznak meg irreális dolgokat velünk szemben, mi pedig mindig többet várunk el magunktól. Annyi a feladatunk, hogy végezzük a dolgunkat, s ehhez ők megteremtették a feltételeket. Persze a türelem nem végtelen, mi azonban nem is akarunk ezzel visszaélni. Most azonban nincsen olyan állandó eredménykényszer a csapaton, mint ami az elmúlt években joggal volt. Akkor a játékosállományunk arra predesztinált minket, hogy ne csak Magyarország, hanem Európa egyik legjobb csapata legyünk.

- Hány év múlva juthatnak újra arra a szintre?
- Nem tudom megmondani. Természetesen szeretnénk minél hamarabb visszakerülni a kontinens elitjébe. A magyar bajnokságban ott vagyunk a legjobbak között, és reméljük, hogy ez Európában is hamar sikerülni fog.

- Több helyről is megkeresték, mégis maradt a Honvédban. Minek szól ez: a csapatnak, a közösségnek, vagy a városnak, Budapestnek?
- Az új Honvédnak szól. És az edzőmnek, a családomnak, a barátaimnak. Jól érzem magam itthon, nagyon szeretem a várost. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy fogok még külföldön játszani. Nyilván nem lenne gondom a beilleszkedéssel. Problémák itthon is, külföldön is vannak, csak más jellegűek. Azokat meg kell oldani. Én most csak a Honvédra szeretnék koncentrálni.

- A klubja az első, mégis: mi a véleménye arról, hogy a szövetség anyagi gondok miatt lemondta a Világliga-szereplést?
- Erről nem tudtam. Sohasem szerencsés egy ilyen dolog, bár nyilván átgondolt döntés volt azok részéről, akik határoztak az ügyben. A kluboknak ez jó, mert itt edzenek tovább a játékosok, a válogatottnak kevésbé. Remélem, hogy minél előbb kilábal a világ is és a sport is ebből a válságból.

- Ha már válogatott: mennyire lehet azt szem előtt tartani, hogy tagja legyen a keretnek?
- A klubnak kell mindent alárendelni, itt kell jól játszani, hiszen ez a belépő a válogatotthoz. Ha mindent megteszel a csapatodért, és jól játszol, akkor fel tudod hívni magadra a figyelmet. Jól kell tejesíteni év közben, és, ha úgy gondolja a kapitány, akkor behív.

- Távlati céljai között szerepel egy olimpia?
- Igazság szerint erre nem nagyon gondolok. Egyelőre hétről-hétre, meccsről-meccsre gondolkozom. Nem szabad elveszni egy nagyon távlati célban, mert akkor az út, amin eljutsz odáig, nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kellene. Nem is volt szerencsés eddig, ha az olimpiára gondoltam. Nem szabad ezen görcsölni, mert az rányomja a bélyegét a teljesítményre, ami se nekem, se a klubomnak nem jó. Majd ha úgy hozza a sors, akkor ott leszek az olimpián, ha nem, akkor nem.


(forrás: Nhir.hu - Bosánszki Ervin)