INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2010/02/16
A VERESÉGEK IDEJÉN AZ ÉPÍTKEZÉS ZAVARTALAN

Nem ehhez szoktunk - sem nyáron, sem úgymond év közben. Már két hete is jeleztük, nincsenek túl jó napjai a magyar pólónak, erre jött a múlt szerdai mélyütés: négy európai kupameccs, négy vereség. Ilyenre még nem volt példa, miként arra sem, hogy az Euroligában szinte minden esélyünk elszálljon a továbbjutásra, ugyanakkor a LEN Kupában a négy között ne legyen magyar. Az érdekeltek másként látják. Szerintük nincs vész, sőt. Értékelni illik, hogy mi hazai anyagból dolgozunk. Ha már nincs pénz - hiszen ha lenne, és most külföldön játszó klasszisaink a mi klubjainkat erősítenék, díszlépésben tipornánk végig a mezőnyön. Tény: múlt szerdán a magyarok intézték el a két legjobb magyar gárdát.

Fekete szerdáról beszéltek, ami azt sugallja, mintha nagyot zuhant volna a magyar papírok árfolyama a vízilabda-tőzsdén. Bennfentesek szerint azonban sokkal inkább arról van szó, hogy jelenleg a magyar klubokat a "feltörekvő piacokra" illene sorolni, azaz újjászervezett cégek igyekeznek megállni a helyüket - amelyek momentán nem annyira tőkeerősek, mint a külföldi vetélytársak. Már hogy a 21. század nyelvén beszéljünk. (Elvégre itt is a pénz mozgat sok mindent.)
De hogy a vízilabdások nyelvén is szóljunk a történtekről, megkérdeztük a három Euroliga-induló képviselőjét, háromféle perspektívát vonultatva fel: a klubvezetőét, az edzőét és a játékosét.

"Alapvetően az a véleményem, igazából nincs itt elrontva semmi - kezdi Méhes Jenő, a TEVA-VasasPlaket szakosztályvezetője. - Illetve, nyilván vanna dolgok, amiben hibáztunk, ám összességében azt mondhatom, nagyon kiegyenlítődött az európai mezőny, sok egyforma képességű csapat van, a görögök, horvátok, montenegróiak, szerbek, oroszok... Amit meg lehet tanulni, azt minden csapat megtanulta ezen a szinte."

Méhes úgy gondolja, egyrészt továbbra is van esély, még ha a sorsunk immáron nincs teljesen a saját kezünkben - ennek ellenére alakulhatnak úgy az eredmények (mégpedig jó eséllyel), hogy csak az utolsó fordulóban dőljön el a továbbjutás, a Vasas esetében például egy ki-ki meccsen a Jug Dubrovnikkal szemben. "Igaz, sorsdöntő mérkőzésen idegen csapat még nemigen tudott nyerni ott, de azért nekimegyünk, ha még lesz esélyünk" - mondja Méhes, elismerve, a Vasas gondjai a tavalyi athéni vereséggel kezdődtek: a Panionios elleni zakó nem volt bekalkulálva, "az lelkileg tönkretette a játékosokat."

A szakosztályvezető egyetért a csapat edzőjével, Földi Lászlóval: voltaképpen a magyar játékosok verték meg a magyar együtteseket - melynek mélyebb okai vannak: "Nem tudunk eljutni oda, hogy az értékeinket megtartsuk." Méhes viszont felveti, a klub ráfordítását még a szövetségnek is meg kellene fejelnie sportdiplomáciai vonalon. "Nem létezik, hogy egy háromszoros olimpiai bajnok ország klubcsapatai mögött nem érezni az erőt. Márpedig ez a helyzet. Ha elmegyünk Zágrábba, Dubrovnikba, Reccóba, mindenütt érzem a hazai pálya előnyét. Budapesten valahogy nem. Itt nincs hazai pálya. Itt azt kell hallanom a játékvezetőtől, nincs olyan, hogy hazai pálya, csak vízilabda-szabály van. És még hozzáteszi: örüljünk, a válogatott nyert három olimpiát..."

Méhes nem véletlenül emlegeti a játékvezetőket: Kotorban a Vasas szinte végig vezetett, mígnem a negyedik negyedben megindultak a montenegróiak, kaptak némi hátszelet, hogy aztán a hajrában, 8-7-es hazai vezetésnél elvegyék Kis Gábor centergólját, majd kapásból ítéljenek egy ötméterest a Kotornak - így lett 8-8 helyett 9-7. "Magyarországon mikor láttunk olyat, hogy a versenybíróság egyemberként ugrik fel, időn túli volt a gól, mire a megadott találatot egyszerűen visszavonják a játékvezetők?! Kotorban ez történt. Az ötöst történetesen a görög játékvezető fújta be - holott korábban elhangzott, csoportrivális bírója nem vezethet, ehhez képest nálunk mégis itt volt a görög bíró, bár a mi négyesünkben van a Panionios is..." Méhes mellesleg megjegyezte: a másik játékvezető az oroszoktól, Csehovból érkezett - azaz abból a városból, ahol a montenegrói Petar Porobics az edző. Akinek történetesen a bátyja a Kotor elnöke. "A bolgár delegátusnak meg hiába mondtam, hogy az utolsó ötméterest megelőző szituációt a másik oldalon kontrának ítélték meg. Konstantinov közölte, igen látta, és le is írta. Nagyon jó, ő leírta - mi meg kikaptunk..."

Az angyalföldiek vezetje persze elismeri, nagy hibát követtek el annak idején Görögországban, amikor a második negyedben háromgólos vezetésnél úgy gondolták, megnyerték a meccset - a Panionios pólósai erre vérszemet kaptak, meg némi bírói támogatást, és végül veszítettek. "Azért csak magunkat okolhatjuk, bár az ottani sikerrel most legfeljebb annyival járnánk előrébb, hogy Dubrovnikban elég lenne az iksz, netán az, hogy nekik néggyel kellene megverniük minket. Persze, ahhoz képest, hogy elvben mi mehetünk oda győzelmi kényszerrel, ez azért nagy különbség."

Az egriek sokat látott vezetőedzője, Gerendás György még egyértelműbben fogalmaz: egyáltalán nem látja tragikusnak a helyzetet. "Ha belegondolunk, három csapatunk indult az Euroligában. Ebből a Honvéd úgy vágott bele, hogy azt mondták, ha bejutnak, bejutnak, ha nem, nem - mindezt egy teljes fiatalítást követően. Valamilyen szinten mi is ezt tettük, nálunk annyival volt markánsabb a folyamat, hogy a saját utánpótlásunkra tudtunk támaszkodni. A Vasas kénytelen volt valamelyest meggyengíteni a saját sorait, pontosabban: nem tudtak mindenkit megtartani, és a helyükre másokat venni. Ez azonban nem sportkérdés, hanem tisztán gazdasági. Márpedig az tudható, hogy a világon csökkent a sportban megjelenő pénz, azaz ha globálisan ez a helyzet, akkor mit mondjuk itt, Magyarországon, a vízilabdában, ami a bolha kisujján a pattanás a világ sportján belül. Logikus, hogy csupán elvétve csöppen pénz."

Noha az egrieknél akad egy-két légiós - kivétel gyanánt -, Gerendás amondó: igazán nagy dolog, hogy három magyar klub is a tizenhat között van, saját játékosokra támaszkodva. Ezen túlmenően az egykori olimpiai bajnok úgy gondolja, a Vasas "abnormálisan erős csoportba került", az elmúlt négy évből négyszer Final Fourba jutó és ott háromszor döntőt vívó Jug Dubrovnikkal, valamint a tavalyi győztes Kotorral, "plusz egy kiszámíthatatlan, idióta görög csapattal", azaz még a piros-kékek eddigi gyengébb produkcióját sem fogja fel tragédiának.

És persze, a vetélytársak légiósai... "Ha a Reccóban játszó három magyarból vagy a kotori kettőből bármelyik a Vasast vagy az Egert erősítené, nem lenne ilyen siralmas a helyzet" - mondja Gerendás. Arra a felvetésre, hogy mintha az utóbbi egy-két évben nem tolongnának az ifjú tehetségek, az egriek mestere eképp reagált: "a magyar pólóból rendkívül sok zseni jött ki rendszeresen. Annak idején a hetvenes években úgy szólt a ki a világ legjobbja kérdés, hogy Faragó vagy Szivós, én meg néha hozzátettem magamban, hogy vagy Sáros vagy Molnár Bandi. Azaz egy csapatban játszott négy ilyen zseni, és ott volt mellette még Csapó, egy Horkai. Mondjuk ők csak a világ öt legjobbja közé tartoztak... De ugyanez a helyzet a mostani válogatottal is. Ki volt a világ legjobbja? Vagy Benedek, vagy Kásás, ez egyszer biztos. Esetleg Biros Peti. És akkor még ott van több hasonló kaliberű játékos. Nemrég aztán érkeztek a fiatalabb zsenik: a kis Szivós, Marci, Varga Dani és Dumi... Most éppen abban a periódusban vagyunk, amikor nincsenek zsenik, csak jó játékosok. A helyzet az, hogy velük többet kell foglalkozni, hogy a jókból nagyon jók legyenek, ha zsenik nem is."

Gerendás szerint ez nem gond: a szerbek jelenleg három kimagasló képességű játékosra építkeznek - Filipovicra, Udovicicra és Prlainovicra -, ám hogy utánuk ki jön képességek terén a sorban, azt nehéz lenne megmondani, és bárkit is szúrnánk ki, aligha férne be a magyar válogatottba. Sőt, Gerendás amondó, már Prlainovicnak is küzdenie kellene a keretbe kerülésért, elvégre ha mindenki a fedélzeten van, Kásást, Birost, a két Vargát vagy Szivót aligha üthetné ki a nyeregből. "És ezek a szerbek nyerték meg a világbajnokságot, vagyis a csak jó képességű játékosokból is lehet aranyérmeseket csinálni, csak egy kicsit több időre van ehhez szükség. Ma ez a lényeg: Varga Dani már 22 évesen szupersztárnak számított, ugyanakkor Kis Gáborból 25 éves korára vált egy jó, megbízható játékos. Hasonló a helyzet a mostani 18-20 évesekkel is. Kell egy kis idő, amíg nálunk is beérik ez a folyamat."

Szinte ugyanazt visszhangozza a játékos is: Szivós Márton, a Domino kiválosága Gerendáshoz hasonlóan úgy véli, nincs vész.
"A gyengébb szereplés egyik oka, hogy ma a magyar bajnokságban nem két-három, hanem öt-hat csapat versenyez, és a jobb játékosok jobban szétosztódnak, azaz nem két-három együttesben koncentrálódik az erő, hál' Istennek. Korábban volt a Honvéd és a Vasas, aztán egy ideig csak a Vasas, később egy picit az Eger, most ez a szám legalább ötre vagy hatra bővült. Emellett ezek a klubok alulról építkeznek, felhozzák a fiatalokat, a hiányposztokra őket teszik, nem jó külföldiek vásárlásával töltik be, amiben persze a válság is szerepet játszhat valamelyest."

Szivós szerint ez kifejezetten jó a magyar együttesek, a magyar vízilabda szempontjából - igaz, a klubsikerek szempontjából picit rossz. "A fiatalok beépítése nehezebb és hosszabb utat eredményez, ám ez a kifizetődőbb" - véli a válogatott pólós, aki úgy véli, nem szabad kétségbeesni. Az elmúlt időszak sikerei annak voltak köszönhetőek, hogy rendre egy vagy két klub gyűjtötte össze a legjobbakat, így volt zsinórban négyszer Euroliga-finalista az akkoriban olimpiai bajnokok sorával felálló Honvéd, KEK-győztes a Vasas, de az alapvetés sem akkor, sem most nem változott: a magyar vízilabda rendszeresen saját magából merít. Szivós miheztartás végett sorolja, hogy a többi országban nincs ilyen széles bázis, mint nálunk. A szerbeknél két (inkább másfél), a montenegróiaknál három együttes van, igaz, egyedi képződmény valamennyi. A Herceg Noviban játszik a montenegrói válogatottak hetven százaléka. A Kotor a két magyar, Steinmetz Ádám és Kiss Gergő, valamint a legjobb amerikai, Tony Azevedo nélkül "sehol nem lenne", míg a harmadik gárda, a Budva már négy szerbbel és két horváttal áll fel, azaz nincs elég megfelelő montenegrói fiatal, akivel feltölthetnék a sorokat. "Nem biztos, hogy ez hosszútávon kifizetődő" - állítja Szivós, majd gyorsan hozzáteszi, a saját mércéjével mérve kilenc világklasszis játékosunk pólózik külföldön, amennyiben lenne rájuk keret itthon, garantáltan jobbak lennének az eredmények. "Nem kell kétségbeesni. Persze, vannak bizonyos dolgok, amiket a külföldiek jobban csinálnak, az adott ország sajátossága vagy fene tudja, mi miatt, az azonban biztos, hogy a magyar vízilabda sikereit az összes vetélytárs azonnal elcserélné."

A Honvéd legjobbja úgy gondolja, volt ugyan egy ilyen szerdánk, "hát Istenem. A tíz magyarral felálló Fradi épphogy búcsúzott a két-három légióst felvonultató, az olasz bajnokságot vezető Savona ellen. Az Eger kikapott a világválogatottól, a Vasas pedig veszített az Euroliga-győztes Kotor otthonában úgy, hogy a bírók nem igazán kedveztek neki. A mi nagyarányű vereségünket nem akarom magyarázni, de a jelen helyzetben ez a realitás. Az az igazság, hogy a klubcsapataink mellé kellene állítani a közvéleményt, és nem azt sulykolni, miként süllyedtünk ide. El kellene magyarázni, milyen úton járunk, hogy ez mégiscsak kifizetődőbb, amit más országbeli csapatok csinálnak a külföldiek összevásárlásával. Felesleges hangulatot gerjeszteni, nincs ok a pánikra, ugyanúgy ott vagyunk a legjobbak között. A válogatottal is: ha Rómában mi nyerünk eggyel a szerbek ellen, akkor másképp alakul ez a szerda? Nem. És nem lettünk se jobbak, se rosszabbak"

(forrás: Sport Plusz - Csurka Gergely)