INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2010/05/22
SZIVÓS: "A PÉNZ NAGYON NAGY ÚR KLUBSZINTEN"

Játékosként Szivós Márton az egyetlen a jelenlegi együttesben, ako már a nagy korszak kezdetén is a csapat tagja volt, azaz Novák Ferenchez hasonlóan - igaz, egy Olaszországban töltött esztendőt leszámítva - részese volt a felívelésnek, a csúcsra érésnek, majd az alászállásnak is.

"Fantasztikus évek voltak, azt hiszem, ebből a főszponzor, a Honvéd és a magyar vízilabda is sokat profitált - mondja Marci, aki balatoni horgászkiruccanása közben értünk utol. - Itt tényleg sikerült összerakni egy olyan klubot, amelyik ha nem is volt egyeduralkodó Európában, de ott volt az uralkodóházak között. Sajnos, törvényszerű az ilyen hullámzás, más nagy klubbal is előfordult ez: jönnek-mennek a játékosok, változik a szponzoráció, de úgy gondolom, nem siratni kell azt, aminek most vége, hanem büszkének lenni arra, amit közben elértünk. Lehet úgy is lefesteni a történteket, hogy volt a kezdet, aztán a csúcs, ez meg a vég, ám én nem tekintem annak, függetlenül attól, hogy az eddigi főtámogató ideje lejárt, ami tény. Most új alapokra kell helyezni a csapatot, ami már meg is kezdődött: a szakmai építkezés sok új fiatallal elindult már a mostani szezonban, most pedig a gazdasági építkezés következik. Óriási előny, hogy az új érának úgy lehet nekikezdeni, hogy egy fillér adósság nincs - a mai magyar sportban ez is szinte egyedi. A vezetőink dolgoznak a megoldáson, és úgy gondolom, meg is fogják találni, annál is inkább, mert a magyar vízilabdának szüksége van egy jó Honvédra."

Az élmények természetesen kitörölhetetlenek: Marci a KSI-ből került a Honvéd-Spartacushoz, ahol olyan nagy öregektől tanulhatott, mint Tóth Imre, Sugár Sándor és Péter Imre. Velük nyerték az első bajnokságot, ezután kezdődött a klub "combosodása".

"Akármennyire is sportról beszélünk, a pénz nagyon nagy úr klubszinten: egyértelműen kimutatható, ahol több a pénzt, ott jobbak az eredmények. Nem véletlen, hogy Spanyolországban szinte állandóan a Real és a Barca verseng a bajnoki címért, nem pedig a Sevilla és a Valencia."

Vízilabdában azért nálunk nincs ekkora állandóság: ugyanakkor érdekesség, hogy elég régóta uralkodik egyfajta ciklikusság. Régebben a szakma volt az alapja: összejött egy nagycsapat, amelyik éveken át uralkodott, aztán váltotta egy másik. Így szólt a hetvenes évek az OSC-ről, a nyolcvanas évek eleje a Vasasról, a kilencvenes évek első felében az UTE nyert mindenet, a másodikban a BVSC, majd jött a Domino korszaka, 2007 óta pedig a Vasas viszi a prímet - a világ átalakult, alapvetően a pénzügyi háttér a meghatározó atekintetben, hol összpontosul a bajnoki arany megszerzéséhez szükséges erő.

A legifjabb Szivósnak mindazonáltal nekiszegeztük azt a kérdést, vajon milyen megélni azt, hogy míg régen a Final Four is alapvetésnek számított, addig ma a magyar négyes rájátszás elérése is nagy kihívásnak hat.

"Nezéh átállni erre - mondja Marci. - A régi sikereket követően nehéz most lemenni egy olyan meccsre, amelyet régebben hússzal nyertünk, ma meg egy rosszabb negyeddel akár el is bukhatjuk. Amikor az ősszel kissé csalóka módon egy nagy meccsen elvertük az Olympiakoszt, egy pillanatra elhittük, akár tovább is juthatunk az Euroligában, és a bajnokságról is úgy gondolkodtunk, hogy bekerülhetünk a négybe, onnan meg már bármi lehet... Ám a realitások abszolút nem ezek voltak. Ki lehet tűzni nagy célokat, és ha az addig vezető út háromnegyedéig eljutottunk, már nyertesnek érezhetjük magunkat. Azonban ha csak a végső cél érdekel, semmi más, akkor ez visszaüthet, mert egy csapat el tud fáradni fejben, amikor kezdi érezni, hogy nincs esély az elérésére - ez történt most velünk. Kicsit elkedvenetlenedett mindenki, hogy nem sikerült valóra váltani az álmot, holott összességében ez az év ettől a csapattól egyáltalán nem számít kudarcnak. Kicsit lehetett volna jobb, de rosszabb biztosan nem."

Arra a kérdésre, hogy mennyi esélye van részéről a folytatásnak, Szivós közölte: "Erre még nem tudok válaszolni. Sokat köszönhetek ennek a klubnak, ám ha mégis elmennék, akkor is úgy érezném: nem maradtam adósa."


(forrás: Sport Plusz - Csurka Gergely)