INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2010/10/22
A FORRADALOM ÜZENETE

Tetszik, nem tetszik, sokat köszönhet a vízilabdázás annak, hogy 1956 decemberében a melbourne-i olimpián a szovjet Valentyin Prokopov behúzott egyet Zádor Ervinnek. Nemzetközi hírű sportpolitikai esemény vált belőle. De vajon a jelenlegi válogatottak hogyan gondolnak elődeikre, egyáltalán mi a véleményük '56-ról?

A Kolorádó Kid című, 1956-ról szóló filmben három szabadságharcos képében rövid ideig a Honvéd két vízilabdázója, Szivós Márton és Gergely István, valamint a Szeged játékosa, Molnár Tamás is feltűnik a vásznon. Két utóbbi pólós már rutinos filmesnek mondhatja magát, mivel Székely Bulcsú, Vári Attila, Kiss Gergely, Bárány Attila, Biros Péter, Hárai Balázs és Tóth Márton társaságában a négy évvel ezelőtt bemutatott Szabadság, szerelem című alkotásban testhezálló szerepet alakítottak, ők személyesítették meg a melbourne-i magyar-szovjet vízi csata szereplőit.

Idősb Szivós István, Szivós Márton nagypapája ott volt a melbourne-i olimpián. A Népakarat című újság 1956. november 4-i száma adta hírül, "a magyar olimpiai csapatban terven felül elutazott Prágába Szivós, a sokszoros válogatott vízilabdázó csatár is. Ő eredetileg nem szerepelt a Magyar Olimpiai Bizottság által kijelölt együttesben." Csapattársa, Markovits Kálmán mondta róla a 2006-ban megjelent Vér és aranyak című dokumentumkönyv hasábjain: "Szivós Pista Helsinkiben még az egyik legfontosabb játékosunk volt, de a kora miatt már nem akarták kivinni Melbourne-be, a posztján, centerként már csak a fiatalabb Zádor Ervin volt benne a kapitány tervében." A játékosok viszont kiálltak Szivós mellett, mondhatnánk, így működött a demokrácia a diktatúriában. Végül Szivóst úszóként nevezték az olimpiára, viszont így játszhatott a pólósoknál. Az egykori legendás center az emberséget emberséggel hálálta meg: az olimpia után az országot elhagyó csapattárs, Bolvári Antal a hatvanas évek elején vissza akart térni Magyarországra, s Hegyi Gyula sportvezetőnél Markovits és Szivós "sírta ki", hogy hazaköltözhessen.

De hogyan csapódnak le több mint fél évszázadnyi múlt eseményei a jelen bajnokaiban, akik legalább egy-egy filmszerep erejéig a forradalmárok bőrébe bújnak?

"Fontosnak tartom, hogy tiszteljük a forradalom hétköznapi hőseit, mert nagyban hozzájárultak a mai demokráciához, ahhoz, hogy ezerkilencszázkilencvenben viszonylag zökkenőmentesen, vér nélkül ment végbe a rendszerváltozás - mondta Szivós Márton, aki nemcsak idősb Szivós Istvánt tiszteli tartásáért, hanem anyai nagyapját is, akinek családja megsínylette a kommunista rendszert. - Egyik napról a másikra vesztették el mindenüket, az államosítás másnapján örülhetett, hogy alkalmazottnak felvették oda, ahol korábban tulajdonos volt. Minden tiszteletem az övé, hogy dolgozott tovább, és amit nagyon becsültem benne, hogy fel tudta dolgozni a vele történteket. Manapság fel sem fogjuk, mit jelentett akkor talpra állni, micsoda lelkierő kellett hozzá."

A pólósdinasztia legfiatalabb tagja elmondta, a magyar vízilabdázás nimbusza miatt is tisztában van sportága történetével: "Különleges tett volt távol a családtól a levert forradalom után a sportra koncentrálni, hogy az olimpiai győzelemről ne is beszéljek. A sportolók és a szabadságharcosok is hazafiak voltak, a szabadságért, a függetlenségért, a szabad választási jogért küzdöttek, amit mi már az élet velejárójaként természetesnek veszünk."

Felvetődik a kérdés, mit jelent manapság a hazafiasság? "Természetes hazafiasságnak mindenkiben lennie kell. Nekünk válogatottként küzdenünk kell a magyar színekért, nemcsak saját magunkat, egy országot képviselünk, ezt nevezem hazafiasságnak. Magában a nemzeti csapatban játszani hazafias érzés" - fejezte ki gondolatait Szivós Márton.

Gergely István, a Honvéd kétszeres olimpiai bajnok kapusa már rutinos szereplője az '56-os filmeknek. A Szabadság, szerelem című alkotásban azt kellett alakítani, amit civilként is űz, vízilabdakapusként tűnt fel a vásznon, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a magyar válogatott kapus a szovjetek hálóját őrizte. A nemrég bemutatott Kolorádó Kid című alkotásban viszont pólós társaival együtt szabadságharcosok bőrébe bújt.

"A Szabadság, szerelem a forradalom ötvenedik évfordulóján került a mozikba, és minden olyan alkotás, amelyik a magyar történelem ezen korszakával foglalkozik, megszólítja az embereket. Andy Vajna filmjében kimondottan jónak tartottam, hogy olyan érzelmi hátteret ad, ami mindenkit megérint. Nem hiszem, hogy manapság csak azzal meg lehet fogni a nézőket, hogy a forradalom végén bejöttek az oroszok, és mindent szétlőttek" - mondja a 34 éves kapus, aki elődei győzelmét azért is tartja katartikusnak, "mert egy kis csoport a nép akaratát érvényesítette egy szabályrendszerbe foglalt sportágban". Tegyük hozzá, ezt a csapat 1956. december 6-án tette, bő egy hónappal azután, hogy az orosz csapatok visszatértek Budapestre. Ahogyan Gergely fogalmaz: "Egy forradalomban nincsenek szabályok, az oroszok önkényesen vonultak be, hogy hatalmukat érvényesítsék, ezért is volt szép a medencében felettük aratott győzelem."

No persze nem lett volna konfliktus, ha a "szovjetek" is hasonlóképpen látták volna az eseményeket, de a Melbourneben a magyarok ellen játszó Jurij Sljapon csaknem fél évszázad távlatából így nyilatkozott A szabadság vihara című dokumentumfilm alkotóinak, Megan Raneynek és Colin Graynek: "Persze, hogy hallottunk a magyarországi eseményekről, úgy tudtuk, csapataink azért vonultak be Budapesre, hogy felszabadítsák a magyar fővárost."

Gergely úgy véli, a forradalom megmutatta, hogy volt összetartás Magyarországon, "bár ma is akkora kohéziós erő lenne, mint akkor", mondja, "persze gyakran mondogatjuk, hogy magyarok vagyunk, de ez bizony néha elcsépelt frázis". Arra kérdésre, hogy amikor a Hajós Alfréd uszodában az olimpiai bajnokok nevét megörökítő márványtáblára téved a tekintete, a melbourne-i aranyérmesek kapcsán eszébe jut-e '56, Gergely így válaszol: "Az olimpiai bajnok az olimpiai bajnok, csak a sportteljesítmény számít." Hozzáteszi, az ünnepet mindenkinek magában kell a helyére tennie, mert "az adott halatom úgy magyarázza a történelmet, ahogy neki jó".

S vajon mi jár az ember fejébe, amokr a Kolorádó Kid szereplőjeként korabeli ruhában, ha nem is pesti srácként, de fegyvert fog a másikra? "A forgatás alatt próbáltam a rendezői utasításnak megfeleően cselekedni, de civilben azért belegondoltam, milyen jó, hogy nálunk nem lövöldöznek az utcán. Belém villant, az emberek nem értékelik kellően a szabadságot. Valahogy úgy vagyunk vele, mint az egészséggel: akkor döbbenünk rá, mennyire fontos, ha betegek vagyunk."


(forrás: Nemzeti Sport - Thury Gábor)