INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2010/11/04
SZIVÓS MÁRTON B-TERVE

A sármos vízilabdázó elmeséli, hogyan lett bisztrótulajdonos és miként hasznosítja sportolóként szerzett tapasztalatait az üzleti életben.

Már kisgyerekkoromtól fogva vízilabdázó szerettem volna lenni. A nagypapám az ötvenes években Magyarország legjobb centerjátékosa, kétszeres olimpiai bajnok, Európa-bajnok volt. Az édesapám is kiemelkedő alakja volt saját korszakának, a válogatott tagjaként nyert Európa-bajnoki aranyat, világbajnokságot és Montrealban olimpiai aranyérmet is. Mielőtt megszülettem, befejezte a sportolói pályafutását, de sokszor láttam őt edzőként az uszodában. Amikor elkezdtem vízilabdaedzésekre járni, megtetszett a hangulat és ott ragadtam. Ahogy telt-múlt az idő és egyre jobban ment a játék, illetve, amikor megkaptam az első profi szerződésemet, eldőlt, hogy én is vízilabdázni fogok. De mint minden vízilabdás, én sem csak ebben képzeltem el a jövőmet. Szinte minden élsportoló vízilabdázó tanul még valamit; én a Testnevelési Egyetemen végeztem. A vízilabda olyan sport, amely megkívánja a tanulást, és ebben az idősebb generáció példáját követi minden fiatal. Én a vízilabda-szakedzői szakot végeztem el. Szívesen dolgoznék a pályafutásom után edzőként, hogy átadhassam másoknak a tapasztalataimat.


Olaszországtól a Sarki Fűszeresig

Olaszországi szerződésem alatt döntöttem el, hogy szeretnék később egy kis üzletet. Sokat jártam ott kávézókba, és nagyon tetszett az olaszok lassabb, ráérősebb életvitele. Az anyai nagyszüleimnek volt még az államosítás előtt egy hasonló üzletük. Sokat beszéltek arról, hogy mennyire szerették, talán ez is befolyásolt abban, hogy ilyen üzletben gondolkodtam. Magyarországra hazatérve megismerkedtem jelenlegi üzlettársaimmal, akikkel belevágtunk ebbe a vállalkozásba, létrehoztuk a Sarki Fűszerest. Ez egy kávézó, bisztró és egy delikateszbolt keveréke. Azt gondoltam, hiány van a hasonló helyekből Budapesten, bár nem mi voltunk az elsők a műfajban. Ez is inspirált abban, hogy milyen jó lenne alapítani egy ilyen üzletet, amelyről ma már azt látom, hogy az emberek életritmusába is egyre jobban beleillik. Kifejezetten szakmai kérdésekbe nem igazán folytam bele, bár az üzlettársam mindig meghallgatta az észrevételeimet és az olaszországi tapasztalataimat, ezekből hasznosított is párat. Azt szerettem volna, hogy egy otthonos, barátságos, igényes hely legyen, ami azonban ne az elszállt árakon tükröződjön vissza, és ahova a vendégek úgy térnek be, mintha hazajárnának.


Csapatmunka a siker titka

Számomra a közvetlen kapcsolatot az üzlet és a vízilabda között az a gondolat jelent, hogy többen, együtt érünk el sikereket, és nem egy emberen múlnak a dolgok. Ezt a sportolóként szerzett tapasztalatomat tudtam a legjobban beépíteni az üzletbe. Különösen igaz ez a személyzet kiválasztására és az itt dolgozó emberek motivált hozzáállására és jó hangulatára, ami nyomot hagy az üzlet napi menetén is. Mindegyikük észrevételét szívesen fogadjuk, és megpróbáljuk nem az üzleti hierarchia mentén alakítani a közös munkát. Olyan az egész, mintha egy kis család lennénk. Nagyon sok új dolgot tanultam az üzlet kialakítása során, kezdve rögtön a szakhatósági papírokkal és az egész engedélyeztetési procedúrával. A napi munka során, a termékek kapcsán is mindig felbukkannak új, ismeretlen információk. Sokféle bort, sajtot, sonkát, delikát élelmiszert ismertem meg a Sarki Fűszeresnek köszönhetően, amelyeket ugyan korábban is élvezettel ettem, de nem tudtam róluk semmit. Mélyrehatóan ugyan nem foglalkozom gasztronómiai kérdésekkel, de sok minden ragad rám. A napi edzés után mindig bejövök az üzletbe és eltöltök itt pár órát.

Jelen pillanatban nálam első a vízilabda, utána jön minden más. Hogy mi lesz pontosan a pályafutásom végén, nem foglalkoztat napi szinten. Szeretném, hogy fejlődjön tovább a bolt, és talán egyszer egy másik üzlet ötlete is kipattan a fejemből. Az előttem lévő példák alapján úgy látom, hogy minden vízilabdázó megállja a helyét az élet más területein is, bárhová is kerüljön. A sport magabiztosságot, kitartást ad, és mivel a vízilabdások nagy része diplomás, tanult ember, jó esélyekkel vágnak neki a vízilabda utáni második pályafutásuknak.


(forrás: Fogarasi Ilona - Nők Lapja Café)