INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2010/11/17
ÖRÖKÖSÖK - KÜZDELEM KETTŐZÖTT ERŐVEL

Az élet különböző területein sikeres dinasztiák legifjabb tagjait, küzdeni tudó, s már sokat bizonyított örököseit mutatjuk be. Részlet az Elite Magazin novemberi számából.

A magyar vízilabda-válogatott tagja, gólkirály, Európa- és világbajnokságok ezüstérmese. Nem mellesleg a legendás, háromgenerációs vízilabda dinasztia - Szivós István unokája, ifj. Szivós István fia - legfiatalabb tagja. Üzletemberként pedig a főváros egyik legismertebb gasztro üzletének, a Sarki Fűszeresnek az egyik tulajdonosa. A Dining Guide internetes gasztromagazin beválasztotta Budapest tíz legjobb reggeliző helye közé a Szivós Márton nevével fémjelzett üzletet.

- Hogyan jött az ötlet, hogy éppen egy ilyen delikát és reggeliző helyet nyisson? – kérdeztem a mosolygós, majd’ kétméteres fiatalembert.
- Amikor az olasz ligába szerződtem egy évre, nagyon megtetszett az ottani életstílus, kávéházi hangulat. Miután hazajöttem, megismerkedtem a jelenlegi üzlettársaimmal, és felvetődött, hogy közösen valóra váltsuk ezt a régi tervet.

Hát igen, a híres családban a vízilabdán kívül, mondhatjuk, ennek a tevékenységnek is volt hagyománya. Nagyon régen, még az államosítás előtt Márton anyai nagyszüleinek volt borkereskedése, fűszer- és gyarmati-áruüzlete.

- Valószínűleg a szüleim, a nagyszüleim iránti tiszteletem okán is szeretem a hagyományok továbbvitelét. - mondja elgondolkodva. Akár a sportban, akár az élet egyéb területén ő hisz a családi értékek folytonosságában. Tulajdonképpen nagy ajándék a sorstól, hogy egy legendás családba született, a Szivós-dinasztia tagja lehet. Nyilván a sportszellemet, a küzdeni akarást is tőlük örökölte.

- Nagyon büszke vagyok a felmenőim sikereire, elért eredményeire. Amit édesapám és nagypapám elért a vízilabdázásban, számomra példaértékű. Ezt szeretném továbbvinni. Nagyon fiatal voltam, amikor a nagypapám eltávozott közülünk, így ezekről a dolgokról nem tudtunk beszélni. Igazság szerint édesapámmal sem beszélgetünk ilyesmiről. Amit ő tanult az édesapjától és a sportpályáján, azt adta tovább: a küzdeni tudást, hogy soha ne adjam fel, hogy a csapattársaimért tegyek meg mindent, álljak ki mellettük, hogy mindent tegyek meg a siker eléréséhez.

Bizonyára nagyobb a felelősség, sőt, talán nyomasztó is lehet a nagy elődök árnyéka. Nyilván nehéz lehetett felnőni az ő teljesítményükhöz akár a sportban, akár a "civil" életben. A versenyszellem, a győzni akarás úgymond, hozott anyag, vagy azt talán Márton elleste az édesapjától?
- Amikor ők játszottak, más volt a játék, a póló megváltozott. Ők kifejezetten centerek voltak, bár édesapám tudott bekkelni is. Nekem már sokkal több pozíciót kell bejátszanom. A győzni akarást bizonyos mértékben megtanultam édesapámtól, hiszen ő sem szeretett veszíteni. Én szintén úgy állok hozzá, hogy ha zsákba futás vagy lepényevés van, akkor is a győzelemre kell törekedni. Ezt próbálom hasznosítani az életben is. Ha kitűzök egy célt magam elé, azt mindenképpen el szeretném érni - válaszolja.

- Édesapám soha nem járt ki nekem semmit. Én is azt kértem tőle: ha elérek valamit a vízilabdában, azt a saját erőmből szeretném elérni. Szerencsémre a családom soha nem támasztott elém elvárásokat. Miután sportolók voltak, tudták, hogy nagyon nehéz dolog sikereket elérni. Sok mindennek kell összejönnie hozzá. Ha valami, akkor inkább a környezetemnek való megfelelés okozott gondot. Bizonyítanom kellett, hogy nem azért kerülök valahová, mert híres felmenőim voltak, hanem önerőből. Gyerekkoromban ezt nehezen éltem meg, ezért kettőzött erővel kellett küzdenem. Ahogy egyre idősebb lettem, eljutottam arra a szintre, hogy még a „jóakaróim” sem mondhatják rólam, hogy nem a saját jogomon, a saját teljesítményeim alapján érem el a sikereimet.


(forrás: Elite Magazin, 2010. november)