INTERJÚK
ÚJSÁGCIKKEK
RÁDIÓS MEGJELENÉSEK
2013/07/06
NEM KÍVÁNSÁGMŰSOR

Szivós Márton szinte mindenhol megfordult már, így nem csinál gondot abból, hogy Varga Dániel sérülése miatt oldalt kellett váltania.



- Szóval megkapta a válogatottat?
- Nem kaptam meg, csak Dani sérülése miatt vannak olyan feladatok, amelyeket át kellett vállalnom - válaszolt Szivós Márton, aki a kezét törő irányító, Varga Dániel pozíciójába költözött. - Leginkább a támadások és a fórok irányításáról van szó. Tudunk segíteni hátulról, és kell is, de igazság szerint ez a csapat magát irányítja.

- Van hirtelen tanulnivalója?
- Nem nagyon, mindenki tudja, melyik variációban mit kell játszani. Annyi a pluszmunka, hogy egy-egy szituációban észre kell venni, melyik támadási vagy fórsémát érdemes hívni. Védekezésben pedig kicsit más a mozgás, át kell hangolódni, de ennyi.

- Elég rutinos már, hogy megoldja, nem?
- A klubjaimban játszottam már ezen a poszton, a válogatottban meg annyi szerepköröm volt már, hogy bármivel tudok azonosulni. Ha ezt kívánja a csapatérdek, ezt csinálom. Nincs ezzel semmi probléma, az a lényeg, hogy eredményesek legyünk.

- Nagyobb felelősséget jelent irányítóként játszani, mint a "tucatposztokon"?
- Én szeretem a nagyobb felelősséget, de ez most nem jelent ilyesmit. Itt mindenkinek megvan a feladata, amelyet a legjobb tudása szerint lát el. Senkire sem raktunk új terheket.

- Beszélt a helyzetről Varga Dániellel? Hogy ő mit tanácsol, milyen állapotban van, meggyógul-e a világbajnokságig?
- Hogy milyen állapotban lesz, nem tudom. Bizakodó, én is vagyok, nagyon szeretném, ha jönne velünk a vébére. Sőt, biztos vagyok benne, hogy fog is!

- Akkor visszaalakítják a csapatot?
- Az majd kiderült. Görögországban a hét végi felkészülési tornán is szerepeltem mindkét oldalon. Manapság amúgy sincsenek kötött posztok, tudni kell játszani szinte mindenhol, leszámítva mondjuk centerben vagy kapusként. De ez nem kívánságműsor, meg kell oldani, ami szembejön. A görög túra nagyon jó volt, nekem sokat segített, hogy miután át kellett mennem a rosszkéz-oldalra, erős vetélytársakkal szemben gyakorlhattam és rázódhattam bele a szerepkörbe. Rendkívül hasznos volt.

- Hol tart a válogatott?
- Nagyon jól haladunk, rengeteget fejlődtünk. Ez optimizmussal tölt el, mert érzem, napról napra lépegetünk előre taktikalilag, fizikumban, technikailag - szóval minden téren. Ez már látszódott Görögországban is, attól függetlenül, hogy a második napon kétszer veszítettünk. Madaras Norbival azt beszéltük, hogy ez nem is olyan nagy baj... Az olaszoktól elszenvedett vereség benne volt a pakliban, mert a szombati két meccs után vasárnap reggel hétkor keltünk és találkoztunk a világbajnokokkal, akik előző délután pihenhettek. Aztán sajnos kikaptunk Görögországtól is - az első három meccs után ez a negyedik valahogy "elfolyt"... -, de ez sem baj, mert a vébén is összekerülhetünk, és akkor sokkal jobban oda fogunk figyelni. Ma már nem lehet úgy játszani egyetlen válogatott ellen sem, hogy "valahogy majd csak megnyerjük". Ott tartunk, hogy bármelyik együttest megverhetjük, de ha nem figyelünk, sokan borsot törhetnek az orrunk alá.

- Ugyan edzőmeccsek voltak a hétvégiek, azért jelent valamiféle lelki többletet, hogy Szerbiát és Montenegrót is sikerült legyőzni?
- Mindenképpen! Nem voltak ezek egyszerű mérkőzések. Nagyon jó visszajelzés, hogy ha jól dolgozunk, milyen eredménye lehet. Igyanígy a görögöktől elszenvedett vereség is visszajelzés, hogy ha viszont nem úgy csináljuk, ahogy kellene, megvernek bennünket. Tanulságos torna volt.

- Ha már a törött kezű Varga Dániel helyére került, nyilvánvaló záró kérdés következik: hogy szolgál az ön egészsége?
- Jól, egyelőre. Itt fáj, ott fáj, de ez már a korral jár...


(forrás: Nemzeti Sport - Szűcs András)